Tudjuk pontosan, hogy Szolnokról és környékéről hány embert hurcoltak 1944-45-ben "egy kis" kényszermunkára a Szovjetunióba? Vagy hány szolnoki katonából lett hosszú évekre kizsákmányolt hadifogoly? És hányan térhettek haza? Ezért is fontos a szolnoki Szász Attila új filmje.
Örülök a Valami Amerika 3. sikerének, főleg azért, mert ez a kisebb, magyar tulajdonú moziknak is jó. Nem fogom azt mondani, hogy a prosztósága, a valóságtól való elrugaszkodottsága miatt ne nézzék meg. Csupán a bús férfi panaszait szeretném a film kapcsán előadni.
Ha az ország megmentője aljasságok árán emelkedik magasba és zsarnokká lesz, magára marad, és buknia kell. Kereshetjük az okokat a sikeres férfi mögött álló nőben, a démonokban, de a végeredmény ugyanaz. Izgalmas Shakespeare előadás, remek alakításokkal Szolnokon.
Ez is eszembe jutott a Szolnoki Galériában nemrég megnyílt képzőművészeti kiállításról. Amivel kapcsolatban már az elvitte némi időmet, hogy kiderítsem, melyik Sebestyén Zoltán a kiállító. A képeken és a velük élő címeken kívül más információ nincs a helyszínen.
Gyomorforgatóan naturalista, dermesztően aljas és nyomasztó. Szász János új játékfilmje rettentő nehéz 110 perc. A három főszereplő, a hentes, a kurva és a félszemű kamaradarabja, tele rengeteg jó jelenettel. Ám mégsem tudom megmagyarázni és megérteni, hogy miről szól ez az egész.
