Vasárnap ritkán posztolok, de most nyomós okom van rá. Pláne annak fényében, hogy különös vonzalmat érzek a magyar filmek iránt, szeretem őket mielőbb megnézni. Éppen ezért érzem kötelességemnek, hogy szóljak: a Swing című film egy nagy átverés. Ne dőljenek be a reklámnak!
Valljuk be, minket, férfiakat mindig izgat, hogy miről diskurálhatnak a hölgyek, amikor úgy igazán egymás között vannak, magukat adhatják, mert nem kell egyetlen pasas közelsége miatt sem a nőt játszaniuk. Ilyen helyzetbe csöppenünk a Szín-Mű-Hely édes-bús komédiájában.
Ha néha kételkednének abban, hogy szolnokinak lenni jó, vagy van mire büszkének lenni a városban, akkor keressék fel a Damjanich Múzeumban végre megújult Szolnoki Képtárat, engedjenek a színek csábításának, és élvezzék azt a gazdagságot, amit a Művésztelepünk teremt.
Egy széles repertoárú színháznak időnként kötelező Csehovot játszania. Egy mára klasszikussá vált rendezőnek pedig jogában áll úgy dönteni, hogy a Cseresznyéskertet hagyományos színházi keretek között állítja színpadra. Szerethető és kötelező a szolnoki előadás.
Kell lennie valaminek egy olyan magyar filmben, amit alig reklámoznak, mégis tizenketten váltanak rá jegyet vasárnap este a Tisza moziban. És szerintem, aki látta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotást, nem bánta meg.
