Nem a legendás film és nem is a korábbi bemutatók replikája, hanem egy új, valóban ma is értelmezhető előadás a Szigligeti idei első premierje, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amit úgy visz a hátán a főszereplő, Dósa Mátyás, hogy közben mindenki más is a maximumot hozhatja ki a szerepéből.
Ha ezentúl valakinek meg kell világítanom, miért működik az oktatás, az egészségügy, a közszolgáltatások, és minden, amit az adónkból tartunk fenn, akkor a Fekete pont című filmet fogom citálni. Például a központi szál mellett is megálló kis történetet, ami a filmbéli iskola kizuhant ablakáról szól.
Jenei Gyulát Szolnokon muszáj olvasni. Még akkor is, ha legújabb verseskötete, az Isteni műhiba végén, vagy inkább már közben sem lesz vidám vagy boldog az ember, és talán van az az életkor, amikor azon is elgondolkodik, miért kínozza magát. A jó képek, hasonlatok adnak olykor megnyugvást.
Egy doktori dolgozat is lehet letehetetlen olvasmány, főleg, ha megtaláljuk benne a szolnoki párhuzamokat, illetve néhány itteni kérdésre is választ ad. Márpedig Vigvári András tavaly megjelent Zártkert-Magyarország című munkája sok tekintetben ilyen. És kulcs lehet a szolnoki zártkertekhez.
Hogyan van becsapva a szemem? Percekig mentem közelebb, távolabb, oldalaztam vagy koppanásig toltam a fejem a falig, hogy megfejtsem Németh Marcell stégjeit a Damjanich Múzeum folyosógalériáján. Az időszaki terem képeinél pedig türtőztetni kellett magam, hogy ne nyúljak hozzájuk.
