Egy hónapja vettem észre először. A szolnoki állomás 7-8. vágányainál lévő peronon. Azt hittem, előbb-utóbb a gyakran arra járkáló vasutasoknak is feltűnik, hogy nagyon nagy mocsok van az állomáson, Szolnok egyik kapujában. De nem. Gondoltam, most már szólok. Aztán, ha a tulajdonosnak nem fáj, akkor súrolót ragadok.
A város alapításának 900. évfordulójára, a környék termelőszövetkezetei építették fel az akkor új, Móra Ferenc úti lakótelep kiszolgálására a Szövetség ABC-t, ami olykor az egyik legjobban ellátott szolnoki bolt volt. Ma üresen áll, a kirakatok előtt méretes gazok. Sorsa jobbra fordulását várja az egykori Szövetség.
Szolnok egyik legszebb része lesz lassan a Rózsakert és a Verseghy park összefüggő zöld területe. Ami a városé, azaz a miénk. Igaz, van benne néhány dolog, ami úgy tűnik, nem szolnokiaké. Mert szolnokiak ilyet, mint ez az ocsmány, rozsdásodó vasszekrény talán nem hagynának ebben a szép parkban. Mégis, kinek köszönhetjük ezt az igényességet? Nem lehetne ráírni nagy betűkkel?
Az évek óta pusztuló, egykori Tüdőkórház főbejárata mellett enyészik el ez a míves zászlótartó. A munkás, paraszt és értelmiségi összefogást szimbolizáló középső alkotás felett talán a poraiból mindig feltámadó, Szolnok címerállatának választott pelikánt láthatjuk. Törött szárnnyal. Ami sajnos a volt tüdőkórház előtt arra is utalhat, hogy bizony van, ami Szolnokon ma csak legenda.
Persze az más kérdés, hogy mit hirdet. Mármint nekünk, akik a felnyalt tacepaóknak sem kihelyezői, sem célcsoportja nem vagyunk. Nekem például azt hirdeti, hogy Szolnok utcáinak nincs gazdája, a közterületeinken bármit meg lehet következmények nélkül tenni. Pedig egy kis odafigyeléssel, ezek nélkül a szemetek nélkül, picit szebb lehetne Szolnok.
