Szolnok egyik legszebb része lesz lassan a Rózsakert és a Verseghy park összefüggő zöld területe. Ami a városé, azaz a miénk. Igaz, van benne néhány dolog, ami úgy tűnik, nem szolnokiaké. Mert szolnokiak ilyet, mint ez az ocsmány, rozsdásodó vasszekrény talán nem hagynának ebben a szép parkban. Mégis, kinek köszönhetjük ezt az igényességet? Nem lehetne ráírni nagy betűkkel?
Az évek óta pusztuló, egykori Tüdőkórház főbejárata mellett enyészik el ez a míves zászlótartó. A munkás, paraszt és értelmiségi összefogást szimbolizáló középső alkotás felett talán a poraiból mindig feltámadó, Szolnok címerállatának választott pelikánt láthatjuk. Törött szárnnyal. Ami sajnos a volt tüdőkórház előtt arra is utalhat, hogy bizony van, ami Szolnokon ma csak legenda.
Persze az más kérdés, hogy mit hirdet. Mármint nekünk, akik a felnyalt tacepaóknak sem kihelyezői, sem célcsoportja nem vagyunk. Nekem például azt hirdeti, hogy Szolnok utcáinak nincs gazdája, a közterületeinken bármit meg lehet következmények nélkül tenni. Pedig egy kis odafigyeléssel, ezek nélkül a szemetek nélkül, picit szebb lehetne Szolnok.
Nem UFO-k, hanem az "igényes" városépítészet több évtizedes hírnökei. Műkő virágtartók, amelyek lépten-nyomon felbukkannak Szolnokon. Két jellegzetességük van. Egy: általában gazdátlanok, így többségükben nem virág, hanem csak szemét terem. Kettő: állapotuk folyamatosan romlik. Mint a Vízügyi székház tövében tanyázó példányoké.
Nem szerettem volna a választási kampányba belekeveredni, ezért csak most teszem közzé a Zagyva part felújított sétányán készült fotót. Amiben láthatunk egy szimpla véleménynyilvánítást és egy durva rongálást. De hogy egyiknek se volt sok értelme, az biztos. Szóval a tartalmat nem vizsgálva csapnék az "alkotó" kezére.
