Szolnok legrégebbi tere nagyjából száz évvel ezelőtt, amikor még neve sem volt, és a Kálvária is a templom főbejáratának vonalában állt. Sőt, ez utóbbit lámpa világította meg, igaz, tövében talán koldus kuporgott. Faragó Sándor képeslapján még egy szekér is fordul a rendház ajtajánál.
A szépreményű Vancsek Mariska és a szolnoki Bagi János kapcsolata vajon hová juthatott azt követően, hogy János emlékkönyvbe illő sorokat küldött Mariskának egy olyan képeslapon, ami az elsodort szolnoki fahidat helyettesítő kompot mutatja. Által mentek ők a Tiszán...?
Miként fordulhatott elő, hogy egy Horthy-korban készült szolnoki fotó, körülbelül húsz évvel később, a Kádár-korban képeslapként jelenjen meg? Ilyen volt a slendrián szocializmus? Vagy olyanok döntöttek a vidéki városok képeslapjairól Budapesten, akik kevés helyismerettel rendelkeztek?
A Szolnoki Művésztelepet meglehetősen új korában megörökítő képeslap birtokomban lévő példányának feladóját azt hiszem, nem nagyon érdekelte, mi van a fotón. Ráadásul ezt a képeslapot nem is Szolnokon adták fel 1908 kora tavaszán. Azaz inkább levelezőlap volt, mintsem üdvözlőlap.
Talán még nem is fogadott vendégeket a Tisza szálló, amikor ezt a később képeslappá lett fotót a budapesti Weinstock Ernő a kerthelyiségről elkészíthette. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a felvételből a szolnoki Nerfeld bank műszerosztálya sokszorosított képeslapot 1928-ban.
