Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor - talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.
A bélyeg árulja el, hogy ezt a mozaikképeslapot csak 1994-ban küldhették Szolnokról Komlóra. Amennyiben az öt szolnoki kép egy napon készült, akkor a fotós legkorábban 1992 nyarán dolgozhatott. A lap kiadója egyébként a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik megtörője.
A szolnoki ÉPSZER vállalat illetékesei 45 éve úgy döntöttek, hogy nem meztelen nőt vagy valami érdektelen dolgot tetetnek az 1979-es kártyanaptárjukra, hanem azt valódi reklámeszköznek tekintve, saját tevékenységüket hirdetik rajta. Így őrződött meg a Pozsonyi úti társasház eredeti külseje.
Lovaskocsi baktat a jeges úton. A fotósnak szembe sütött a Nap, embernyi árnyékokat vetnek a megörökítettek. Szinte érezni a pillanat csontig hatoló hidegét. Brassai (Halász) Gyula, André Kertész vagy Robert Capa képéből lett ez a képeslap? Akár. De az eredeti fotó miatt tudható: ez szolnoki kép.
Ezer koronás bélyeget kellett ragasztania 1925-ben erre a szolnoki képeslapra egy bizonyos Ferinek, hogy megüzenhesse a Kispesten talán reá váró Ilonkának, hogy csak egy nap késéssel utazik haza. És kit érdekelt, hogy ez a fontos üzenet egy nagyjából tízéves szolnoki anzikszon kelt útra.
