Korán kitavaszodhatott 1905-ben Szolnokon. Szigeti Henrik, aki akkor már közel másfél évtizede volt a város megbecsült fényképésze, azon a tavaszon kitekintett új műterme ablakán, és megörökítette a város főutcáját. A lábai, és így a szemünk előtt, a fák árnyékában az a mai Kossuth utca.
Az ideiglenes szolnoki Tisza-híd lábánál lévő strand 1950-es állapota izgatott a címlapon lévő képeslapon. Aztán úgy alakult, hogy egy hasonló, másik anzikszot is kaptam, és kiderült: szülők és gyermekük levelezése került hozzám. Nem teljesen világos, miért használtak szolnoki lapot.
A hatvanas évek második felében örökítette meg valaki a Ságvári körutat a piacnál. Akkor még nemcsak a piaccsarnok hiányzott, de a Centrum pavilon, a Centrum áruház és a Vízügyi székház is csak tervasztalon létezett. A Madarassy-domborművek ott voltak a körúti házak bejáratai felett.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első székházának átadása után 34 évvel készülhetett ez a fotó, amit a szolnoki Gerő Ignácz a képeslapjához használt. Az anzikszot egy Szolnokon vizsgázó ismeretlen küldte 1912. június 28-án az akkor még önálló Pestszentlőrincre Nagy Erzsike úrleánynak.
Szigeti Henrik, Szolnok képes krónikása rendszeresen készített a városról felvételeket a belvárosi templom tornyából. Képeslapok bizonyítják, hogy már 1895 előtt is járt fent, és 1907 után is. Ugyanazokat a beállításokat lőtte. Az erre a képeslapra került fotót például 1896 és 1898 között készítette.
