Ha valaki nem a nagyszerű Fortepan.hu-n bukkan erre az 1957-es képre, talán el sem hiszi, hogy Kádár József szolnoki fotót adományozott a gyűjteménynek. Bő hat évtized távlatából az is hihetetlennek tűnhet, hogy a fotózás idején erre a telekre tervezték Szolnok új, modern filmszínházát.
A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.
Szolnok főtere valamikor az ötvenes évek közepén. Új világban, de még a nagy átalakítások előtt. Nyári hétköznap, kora délután, kevés autó, sok ember és még több hirdetés. Ezt a képet választottam az idén tízéves blogSzolnok Album rovat 400. fotójának. Mert sok mindenről mesél.
A Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki intézményében őrzött 1973-as fotósorozat több darabját bemutattam már. E kép értékét azonban nem a szolnoki KMP szervezet megalakulásának helyszínéül szolgáló épület hátsó frontja adja, hanem hogy maradt fotó a Csarnok utca 2. számú házról is.
Második világháború előtti fotókkal küldtek kartársi - azaz már kollegiális, de még nem elvtársi - üdvözletet Szolnokról 1949-ben. A címzett egy budapesti fűszerkereskedő, akinek vállalkozása az államosítás határán lehetett. Persze a szolnoki mozi és a benzinkút is érdekes ezeken a képeken.
