Mindkettő a város főterének nyugati végén, az egykori Múzeum étteremmel szemben várakozik. Szerintem vagy 1973 elején, vagy a bordó Zsiga az év tavaszán a fehér pedig őszén. A különböző időpontokban készült képek arra is választ adnak, mikor tűnt el a térről a vécével kombinált buszváró.
Szolnokról a legtöbb képeslap úgy maradt fenn a XX. század első évtizedeiből, hogy a vasúton átutazók - és várakozók - küldték azokat innen szerte a Monarchiába. A mai Kossuth Lajos utca elejét megörökítő lapot Szeben megyébe postázta Kőnig Emília hódolója, aki másfél órát várt Szolnokon.
Lassan felnő Szolnokon egy generáció, amely tagjainak semmiféle emléke nem lehet erről a különös, a maga nemében akár szépnek is nevezhető épületről. De van még pár generáció, amelynek tagjai ebből a szögből is felismerik az 1967-ben átadott, de csak negyven évig használt épületet.
Szolnok harmadik vasútállomás épületéről viszonylag sok képeslap maradt fenn. A gyűjteményemben azonban ez az első, amelyik az épülettől jobbra, tehát a mai posta irányában lévő részeket is megmutatja. Az árusok, a delizsánsz és a félbemaradt festés miatt is érdekes ez a kép.
Ezeken a képeken a Magyar Honvédelmi Sport Szövetség (MHS) - 1967-től MHSZ - Szolnoki Repülő Egyesületének tagjai és eszközei vonulnak fel a hatvanas évek legelején rendezett május elsejei parádé(ko)n. Tóth Róbertnek köszönöm a képeket, amelyeknek a háttereit bogarásztam.
