Az akkor legújabb szolnoki képeslapot küldte pünkösdi üdvözletként 1912-ben Wallner Jenő a Vas megyei Felsőlövőre Stamm Valinak. Ezt onnan tudni, hogy üzenetét azzal kezdi: "Íme a szolnoki színház, melyet ezelőtt egy hónappal nyitottak meg". Utalva ezzel az anziksz képes oldalán látható fotóra.
Mennyi ideig szünetelhetett a hajó forgalom a Tiszán 1909-ban vagy 1910-ben, amikor az Özv. Lőrinczy Gyuláné kiadásában megjelent képeslaphoz ezt a fotót készítették? Szolnokon, a mai Tiszaliget oldalából, az 1944-ben felrobbantott első, szolnoki, vasból és betonból készített közúti híd építésekor.
Három különböző felekezet temploma. A Scheftsik-malom. Fahíd a Tiszán. Gabonát szállító bőgős hajók a parton. Erdélyből leúsztatott fa a folyó mindkét oldalán. Az előző századfordulón oly sokszor megörökített szolnoki nagy Tisza-kanyar egy 1905-ben feladott képeslapon.
Nézem ezt az 1907-ben postára adott szolnoki képeslapot, és azon tűnődöm: az előző századforduló óta hányszor változott meg a Szapáry út páratlan oldala. Miközben a szemközti oldal szinte alig lett más. Legalábbis, ha Szolnok egykori korzójának a Baross utca felőli végét nézegetjük.
Mégpedig Szolnok főtere. Azokban az időkben, amikor az adóhivatal épületében még mertek, vagy nyithattak üzletet a helyi vállalkozók. Amikor a Kossuth tér még piac is volt, ahonnan vállon átvetett rúdra akasztott vödrökben hordták az ivóvizet. A város Szentháromság-szobrának a tövéből.
