A Fortepan.hu-n közzétett, a szolnoki vasútállomást 1955-ben mutató fotóról nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy miért készült. Miként azt is, hogy miért fogadta még szűk két évtizedig nagyjából hasonló látvány azt, aki Szolnokra vonattal érkezett, vagy a nagyállomás érintésével hagyta el a várost.
Az újdonság erejével hatott rám ez az Arcanum felületén található képeslap, holott minimum száz, de inkább több éves. Az is eltartott pár pillanatig, hogy azonosítani tudjam, hol is járunk Szolnokon. Szigeti Henrik a Kaszinó elől, nagyjából a mai buszmegállótól fordította kameráját a Kossuth tér felé.
Az Út és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) megrendelésére dolgozó fotósnak e kép elkészítése érdekében be kellett kéredzkednie az 1969-ben kiégett Centrum, korábbi nevén Alföld áruháznak is otthont adó Nerfeld-palota második emeleti, sarki lakásába. Így azt is mondhatjuk, hogy néhány év múlva nemcsak ez a látvány tűnt el, de a fotózás helye is.
Valószínű, hogy Zsoldos Nagy Illés 1967-ben készült grafikája valamilyen közintézmény falát díszíthette a rendszerváltásig, majd a hozzá hasonló realista alkotásokkal együtt kiselejtezték. Rengeteg hasonló kép született a Kádár-korban - Szolnokról is -, és valószínű, többségük azóta meg is semmisült. Ezért vettem meg a Tisza-hídon átrobogó autóbusz rajzát.
Szerintem a háború után Szolnokon élők közül is kevesen tudták, hogy hol lehet a helyi Felszabadulás tér. Aminek emlékét leginkább néhány képeslap őrzi a negyvenes-ötvenes évek fordulójáról. Amikor nem minden pletykát bírt el a papír, mármint a képes levelezőlap írható oldala.
