Eddig azt gondoltam, hogy a második világháború utolsó előtti tanéve, ha nem is teljes hosszában, de viszonylagos nyugalomban telt. A Verseghy Ferenc Gimnázium alapításának 113., államosításának 57. évében, azaz az 1943-44-es tanévéről kiadott évkönyve azonban más képet mutat. Szívszorító.
Szolnok viszonylag fiatalabb utcái, hiszen csak 90 éve kaptak saját nevet. Először középkori királyainkra emlékeztettek, majd háromnak munkásmozgalmi vonatkozása lett, hogy aztán 1991-ben egy híján mind a négy visszakapja eredeti nevét. Szent István, Szent László, Béla király és Károly Róbert.
Ez a legalább kétszáz éves utca akkor kapta mai nevét, amikor a fejedelem hamvait Magyarországra szállították. A hamvak, bár nem mozdították őket, később ismét a határon túlra kerültek, az 1906-as név azonban túlélt nyolc rendszerváltást. Szolnok fontos utcája Petőfit és József Attilát köti össze.
Még nem tört ki a nyári szünet, amikor az 1986-os mexikói foci VB-n megalázó vereséget szenvedett az akkori magyar válogatott. Talán szentségtörés ezt most feleleveníteni, amikor az európai országok kétharmada között ott vagyunk az EB-n. De számomra felejthetetlen reakciók követték a vereséget.
