Gyerekkorom Szolnoka felidézhetetlen a régi autók nélkül. Ezek a mára jórészt eltűnt járgányok épp úgy hozzátartoztak a városképhez, mint az egykori szobrok, hirdetőtáblák, vagy éppen az emberek ruhái. Szocialista teherautók jutottak eszembe.
A Közgében egy faliújsággal kezdődött. Aztán a városban a Fyrkalappal, később a fővárosi Most-tal folytatódott. Kellett hozzá rengeteg nagyszerű ember, a rendszerváltás és egyfajta technikai forradalom. Húsz éve indult a SZO-FI, azaz a Szolnoki Fiatal. Személyes sajtótörténet.
A város jelképéről kapta a nevét, de nem akarom azt mondani, hogy ezért lett olyan a sorsa, amilyen. Ott áll a város közepén, mint egy szellemház, amit se működtetni, se lebontani nem éri meg. Hát akkor mi lesz vele? Megvárjuk, amíg összedől. Nem kellene!
Mi maradt meg a nagyszerű építészeti alkotásokból, napjainkban milyen kézzelfogható bizonyítékok szemléltetik Szolnok történelmi jellegzetességeit? A különböző korszakokban milyen lehetett a vár és a város? Sorozatunk friss darabjában a szolnoki várról és maradványairól ír Kertész Róbert.
Aki azt gondolja, hogy kólát mindig lehetett kapni a szolnoki boltokban, az nálam is fiatalabb. Azt pedig kifejezetten tévedés lenne hinni, hogy azokban a hetvenes-nyolcvanas években ne fektettek volna hangsúlyt a reklámra. Lehet, hogy a reklám fokozta a hiányt? Én sem nyertem a kupakjaimmal Daciát.
