Az 1976. május 1-jei felvonuláson készült fotókat, és hozzájuk tartozó érdekes információkat kaptam Péter Ferenctől. A négy kép nemcsak azt mutatja meg, hogy három és fél évtizede hogy nézett ki a Kossuth tér, de bepillantást enged a korabeli munka ünnepének díszleteibe is.
Százhetvenhat, 1914 és 1916 között írt tábori levelezőlap egy férj üzeneteivel. Több tucat képeslap, amelyeket egy másik férj küldött a Jászkiséren maradt párjának. Fotók, levelek, kérvények, könyvecskék és noteszek a Megyei Levéltár pályázatára érkezett anyagokban.
A Szapáry páratlan oldala az utca csúnyábbik fele? Legalábbis semmi mással nem tudom magyarázni, hogy a bank épületének fotóján kívül egyetlen régi képet se találok arról az oldalról. Pedig ott is van mit nézni. Például a régi művházon.
A történelem viharait túlélő emléktáblák és emlékművek olykor többről mesélnek, mint azt eredetileg állítóik gondolták. A Gutenberg téren két olyan táblát is találhatunk, amelyek a mából nézve némi magyarázatra szorulnak. És egy harmadikat, ami megmagyarázhatatlan.
Húsz éve talán már üresen álltak a szolnoki, szovjet laktanyák, az utolsó orosz katona azonban még biztosan az országban tartózkodott. Húsz éve még ünnepeltük, hogy bő négy évtized után elmentek, ma meg lassan arra sem emlékszünk, hogy egyáltalán itt voltak. Szolnokon nem is kevesen.
