Lehet, hogy pontosabb lenne e sorozat záró darabjának a "Magukra hagyott szolnoki házak" címet adni, hiszen az egykori főiskola, a Student, a HEMO vagy a Várkonyi téri szolgáltató ház az új szerepek híján még csak táncol az olyan pusztulás szélén, amilyen a Tüdőkórháznak jutott.
Nemcsak a második világháború előtt készült és jobb sorsra érdemes lakóházak pusztulnak Szolnokon, de néhány középület és bérház esetében is érthetetlen a lassú enyészet. Bíróság, Tisza szálló, Nostra tárház, vasúti kolónia, Járműjavító művház - kis csokor, aminek darabjait a sorsuk köti össze.
Gondolkodtak már azon, mi történik a kukájával, amit hetente elvisznek az otthona elől? Vagy, miért szemétség a sárga zsákba üveget dobni? Tudták, hogy kommunális hulladék hatvan százalékát újra lehetne hasznosítani, ha szelektíven gyűjtenénk? Tanulságos hely az NHSZ Újszászi úti telepe.
Szolnok nem bővelkedik az előző századforduló környékén, illetve a XX. század első évtizedeiben épült házakban. Éppen ezért fájó, hogy épített örökségünk jó néhány darabja úgy pusztul, mintha nem lenne gazdája. Ráadásul a belvárosban, többségében megszépült környezetben.
Eredetileg csak a rossz helyen álló és elhanyagolt szolnoki padokról akartam írni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy egyrészt a padokkal kapcsolatban is nagyon sok - számomra érdekes - kérdésre nem tudom a választ. Másrészt komoly funkcióváltáson eshettek át padjaink az utóbbi évtizedekben.
