Tamás tegnap hívott, hogy menjünk Tisza-tavat kerülni. Most kihagyom, egyelőre Szolnokon készülök a közös túrára. Szolnokon ugyanis lehet bringázni. És ez a kijelentés csak annak érthetetlen, aki nem járt még néhány kisebb városunkban. Két kedvenc köröm van: a "két híd" illetve a "belváros".
Lenne kedve belépni egy romos kapun? Venne bármit abban a boltban, aminek a kirakata szemetes? Mit gondol arról a helyről, ami először az elhanyagolt, lepusztult és koszos képét mutatja meg Önnek? Mi a véleménye azokról az emberekről, akik egy ilyen kapu mögött, egy ilyen kirakatot mutató helyen élnek?
Szolnokon autóval közlekedni - néha - kifejezetten nehéz. Ezért okolhatjuk a szűk áteresztőképességű útszakaszokat, az olykor nem működő közlekedési lámpákat és természetesen autóstársainkat. Az autóstársaink pedig minket, mert ennek az egész, néha mozdulatlanná dermedő rendszernek mindannyian részesei és okai vagyunk.
Le kell szögeznem: messzemenőkig támogatom a kereskedői szabadságot, védendőnek tartom a tulajdonhoz fűződő mindenféle jogokat, ugyanakkor nagyon szeretem a Kossuth teret, ami valóban Szolnok szíve, és még inkább az lehetne, ha jobban dobogna.
Számoljunk egy kicsit! Aztán nézzünk egymás szemébe! És valljuk be, hogy ezt a kampányt, a törvényesen rendelkezésre álló pénzből nem lehet kihozni. Aztán szomorkodjunk: ugyanolyan hazugsággal múlik a régi, mint amilyennel jön az új. Ez pedig nem azt vetíti előre, hogy nem ott folytatódik majd minden, ahol majd abbamarad.
