Egy városról sok mindent elárulnak a saját ünnepei. Nem a koszorúzások meg a hivatalos megemlékezések, hanem azok, amelyeken a helyiek valamit valóban együtt ünnepelnek. Van Szolnoknak ilyen? A farsang idénre már elmúlt, nekem mégis a farsangról jutott eszembe a lakmusz.
Pártállástól és értelmi képességtől függően, mint egy dél-amerikai szappanoperát nézzük, ami a köztársasági elnöki szék körül zajlik. És a hatalmon lévők szerencséjére pártállástól és értelmi képességtől függetlenül megfeledkezünk arról, hogy az elnököt a nevünkben, de nem helyettünk választják.
Már vagy még csak négy hónap van hátra az önkormányzati választásokig, de úgy tűnik, Szolnokon most kezd éledezni a kampány, ami biztos, hogy sokat változik a következő hetekben. Reménykedek, bár már nem nagyon hiszek benne, hogy a választópolgár mellett a helyi lakos is fontos lehet.
"A szolnoki hagyományoknak megfelelően ötödik éve zajlik a Vásárcsarnok átépítése, aminek átadása így már három és fél éve csúszik." Többek között ez olvasható abban a 2029-es cikkben, amely egy jövőbeli archívumból került elő. Megértése kellő szolnokisággal megáldott olvasókat igényel.
Nem dicsekvésből mondom, hogy rendszeresen járunk a tiszakécskei fürdőbe. Azonban csak így tudom saját szubjektív tapasztalataimat alátámasztani, miszerint egyre több ott a szolnoki. A múltkor már azt találgattuk, lehet, hogy a tiszakécskeiek fizetnek Szolnoknak, hogy ne változzon semmi.
