Nemzeti ünnepeinkhez hasonlóan üresíti ki a politika az emléknapokat, pedig vannak olyanok, amelyek felkiáltójelek lehetnének. Mindenki vérmérséklete szerint átléphet február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, de bele is gondolhat elképesztő aktualitásába.
Egyre többen kezdik tényként kezelni, hogy egy vagy több Ferrari áll a garázsomban. Néha az az érzésem, hogy lassan másfél évtizede kicsúszott a lábunk alól a realitás talaja. De könyörgöm, nehogy valaki már körforgalomként értelmezze a Csokonai és a Szántó kereszteződését!
Szolnok emeritus polgármestere a miniszterelnöknél járt, ahol - saját közlése szerint - a város fejlesztéséről egyeztetett. Normális demokráciában felmerülhetne a kérdés: milyen alapon? De itt és most csak a második vonal lenézéséről, és az országgyűlési képviselő negligálásáról elmélkedhetünk.
"Hagyjuk a fenébe az egészet, én végülis mindent megértek." Kern Pincér-rockjának sorai zengenek fejemben, miközben be kell látnom: Szolnokon immár mindenki ott parkol, ahol akar, legyen az járda, autóút vagy zöldterület. Az is hülye, aki Szolnokon szabályosan parkol, és még fizet is érte.
Szolnok polgármesterének egy helyi ünnepségen a második sorba ültetése, miközben előtte bukott elődje ücsörög, nemcsak protokolláris baki, de a szolnokiak megsértése is. Úgy tűnik, nemcsak a fővárosban próbálnak mást városvezetőnek beállítani, mint akit a helyiek többsége megválasztott.
