A két srác a 7. és 8. vágányok peronján, egy koszos, kék padon dohányzott. Ők szólítottak meg, felháborodva azután érdeklődtek, hová lett a megszokott vonatjuk. Az az interrégió, ami a menetrend szerint, évek óta, óra tizenötkor érkezett Szolnokra, és amivel másfél hónapja, minden nap Ceglédre járnak.
Az egykori Szövetség ABC előtt leparkoló legalább húszéves Nissan Primera sofőrje azt üzeni a Szolnokon közlekedőknek, hogy hülyék, ha szabályosan parkolnak, és még fizetnek is érte. Mert a megyeszékhely közepén, hétköznap délben, következmények nélkül is lehet pofátlanul várakozni.
Heti dilemmám, hogy akkor vagyok-e politikailag korrekt és szociálisan érzékeny, ha szó nélkül tűröm a kukánk többek általi, többszöri áttúrását, vagy akkor, ha jelzem, ez nemcsak kellemetlenséget okoz nekem, de nem is oldja meg a nehéz sorsúak problémáit. Inkább nem is lomtalanítottam.
A blogSzolnok 14 éves történetében először fordul elő, hogy leírom Szalay Ferenc, immár egykori polgármester nevét, de hát el kell ismernem, hogy szolnoki szubjektív élményportálom eddig még csak az ő városvezetése alatt működött. Ma egy korszak ér véget az életünkben.
Szolnok esetében 7.300.000.000, azaz hétmilliárd-háromszázmillió forintról van szó, ha a 2023. évi előirányzatot vesszük figyelembe a város módosított költségvetése alapján. Ez a 7,3 milliárd forint Szolnok éves kiadásainak nagyjából a hatodával egyenlő. Ráadásul a helyi gazdálkodókon múlik.
