"A szolnoki hagyományoknak megfelelően ötödik éve zajlik a Vásárcsarnok átépítése, aminek átadása így már három és fél éve csúszik." Többek között ez olvasható abban a 2029-es cikkben, amely egy jövőbeli archívumból került elő. Megértése kellő szolnokisággal megáldott olvasókat igényel.
Nem dicsekvésből mondom, hogy rendszeresen járunk a tiszakécskei fürdőbe. Azonban csak így tudom saját szubjektív tapasztalataimat alátámasztani, miszerint egyre több ott a szolnoki. A múltkor már azt találgattuk, lehet, hogy a tiszakécskeiek fizetnek Szolnoknak, hogy ne változzon semmi.
Bár ez egy szubjektív élményportál (próbált lenni eddig), most mégis eljött az a pillanat, amikor objektív döntést kell hozni (és erről az olvasókat is illik tájékoztatni). De erről a dologról nem lehet máshogy, csak sablonokban beszélni. Ezért inkább a végére még ideteszek egy távoli történetet.
Üzenet értékes is van, hogy egy település önkormányzata mikor rendezi az évi egyszeri közmeghallgatását. Hétköznap reggel kilenckor ki ér rá? Mármint a munkájukat végző köztisztviselőkön és választottakon kívül. De legalább a város honlapján sincs nyoma a köz meghallgatásán elhangzottaknak.
Hány kiló alma hoz egy szavazatot? A költség-haszon elv alapján biztosan van erre is valami aránypár. Ha pedig van, akkor a számolás folytatható: hány voksért áldozunk fel egy helyi kereskedőt? Emlékeznek Monorira a Teleki térről? Ő is politikai almával kereskedett, aztán hogy ráfázott.
