A Tiszaligeti strand medencéjét a hatvanas évek elején szolnoki fiatalok társadalmi munkában - azaz ingyen - ásták ki. A Tiszaligetben egykor sorakozó vállalati üdülők ugyanúgy társadalmi munkában épültek, miként így takarították a nyolcvanas évek elején a papírgyár új géptermét is.
A vasút nélkül Szolnokból soha sem válik megyeszékhely, és az elmúlt 175 évben is sok minden máshogy alakul. A vasút tette le e többször elpusztult kisváros maradékain a modern Szolnok alapjait. Kár, hogy közben a magyar vasút lemaradt mindarról, amit ez a fogalom Európában jelent.
Lesz. Ne legyen. Nálunk lesz. Ne legyen, mert jobb helye is lenne az árának. Lesz, mert már úgyis mindent előre kifizettünk. Akkor se. De. Mégsem lesz. Nálunk sem. Mert jön a vihar. Vis maior? Fizetni kell? Duplán? És ha nincs tűzijáték meg légiparádé, miért lehet koncert? Heti értetlenkedő.
A városi együttélés különösen nehéz, ha valami szokatlan történik. Például az amúgy csendes utcában új házat kezdenek építeni. Ilyenkor más az érdeke a leendő tulajdonosnak, a kivitelezésben közreműködőknek és az akaratukon kívül egy felfordulás közepén élő szomszédoknak.
Csak egy egyszerű szolnoki vagyok, nem tudom, mit lehetne tenni, de azt érzem, addig kellene tenni, amíg nem lesz nagyobb baj. Csupán ismételni tudom magam: szerintem Szolnok belvárosa nem versenypálya. A változáshoz tragédia kell, vagy megoldja a rendőrség hathatós fellépése?
