"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér/Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell (...)" Hogy értsd, a sajtószabadsága mit ér, ahhoz elég, ha érzed, a szolgálatra szegődő hatalmaskodók bosszúra szomjaznak, ha mást gondolsz, és elmondod. Nemcsak a cenzúra, a betiltás, a hazugság tiporhatja a sajtó szabadságát.
Úgy érzem, három nemzeti ünnepünk közül kettőről teljesen felesleges volt tanulni és megemlékezni az elmúlt évtizedekben. Miként felesleges a gyengébbek elleni erőszakról, vagy a jótékonykodás mibenlétéről is bármit mondani. Nemcsak az a baj, hogy atomarzenállal lehet játszani.
A fejlesztés, a fejlődés mindig öröm. De egy sikeresen lezáruló beruházás zárójelbe teheti-e az igazság keresését, a szalagátvágás öröme megakadályozhatja-e, hogy gondolkodjunk és kérdezzünk? Harmincévente épül új Tisza-híd Szolnoknál. Pedig 24-25 évre is csökkenhetett volna ez a periódus.
Játsszuk azt, hogy egy normális országban élünk! Ahol, miként a sajtónak is elegendő egyetlen szabály, miszerint "hazudni nem szabad", ugyanúgy a politika is működik ezzel az iránymutatással. Persze a politikai hazugság olyan, mint a korrupció. Mindig csak a másik csinálja, mi sosem.
Nem tudom, mikor kezdett a sírjában forogni Pierre de Coubertin, de hogy évtizedek óta egyre gyorsabban pörög, abban biztos vagyok. Korrupció, dopping, kiskorúak megalázása a "gyorsabban, magasabbra, bátrabban" jegyében, miközben csak az üzlet és a pénz számít. A legsötétebb szórakoztatóipar.
