Tragédia után nem illő a közös felelősséget feszegetni, mert ránk süthetik a demagógiát, a politikai haszonszerzést, a gyászolók érzéseinek megsértését. Aztán eltelik pár hét, és már nem is beszélünk a balesetről, ismét a feledés homályába vesznek a lehetséges okok. Tovább arathat a halál.
Egy újabb, legalább százéves szolnoki ház tűnik el. Az Arany János utca 1. szám alatt (már nem) található, szecessziós ház bontására minden további nélkül kiadták az engedélyt. Nehéz szavakat találni. Szegénységi bizonyítvány egy magát gazdagnak képzelő városban. Mi lesz a következő?
Akik velem együtt túl vannak a negyvenen, nemcsak azt mondhatják el, hogy vannak emlékeik arról, amikor ez a nap nemzeti ünnep volt, hanem azt is: életük kisebb-nagyobb részét erősen meghatározta, ami száz éve történt. Vagy nem történt. Vagy csak kitaláltak, és bemeséltek.
Talán 1984 óta ijesztgetnek azzal, hogy előbb-utóbb minden lépésemet követni fogják, minden tettemet látja majd valaki. Amit a szaporodó térfigyelő kamerák és okos eszközök miatt egyre inkább elhittem. Eddig. De ahol padokat meg kőpárkányokat lehet borogatni, ott nincs mitől félni.
Bízom benne, hogy nem én okoztam a bajt. Csak a szeméteffektus érvényesül. Azaz, egy eldobott papírgalacsinból is könnyen lesz szeméthegy, mert ha egy ott lehet, mi a baj a sokkal. Szolnok legrégebbi terén, városképileg legfontosabb pontján. Jó állapotú 601-es Trabit keresek.
