Különös megvilágításba kerül Magyarország, ha az ember osztálykirándulóként próbálja egy részét felfedezni. Kiderül, a legtöbb múzeumban csak a látogatók nem hiányoznak, a fotózás ördögtől való, a szolgáltatók többsége meg igyekszik mindent megoldani okosban. Példamutató.
Történelmi dátumaink közül a május 9-ével se tudunk mit kezdeni. Európában 1945-ben ezen a napon hallgattak el a fegyverek. Öt évvel később pedig Robert Schuman javaslatot tett az Európai Uniót megalapozó szervezet létrehozására. A mi jövőnk a Béke és Európa első napjain indult.
Eladót felveszünk. Pár éve nem hittem volna, hogy visszatérnek ezek a feliratok a szolnoki üzletekre. A baj csak az, hogy eladót talán lehet találni, de kereskedőt szinte lehetetlen. Pedig van néhány utolsó mohikán a városban, akiktől nemcsak vásárolni jó, de a szakmát is el lehetne lesni.
Akik legalább annyi idősek, mint ameddig április 4-e nemzeti ünnep volt, azok e dátumra gondolva biztosan elkezdenek régi indulókat dúdolni. Nem azért, mert visszakívánnák azokat az időket, hanem mert az életünk részei voltak. Csak éppen 28 éve nem tudunk vele mit kezdeni.
Bajban a magyar egészségügy, több pénzt kellene rá fordítani. Lehetne, hogy azt már ne az én zsebemből tegyék? Nagy baj a politikai korrupció. Igaz, de egyszer jó lenne már nevén nevezni azt is, amikor egy orvos bármiféle számla nélkül százezreket keres. Ki teszi tönkre az egészségügyet?
