Tudom én - magamról is -, hogy szeretünk szabályokat szegni. Egy kis előnyért meg hülyének nézzük a törvénytisztelőket. Mintha boldogabbak lennénk attól, hogy a közös törvények ránk nem, csak másokra vonatkoznak. De azért nagyhangon magyarázzuk, hogy bezzeg máshol.
Mit gondoljunk annak a közintézménynek a szükségességéről, amelyik megteheti, hogy egy hónapra télen, és közel ugyanennyi időre nyáron is bezár? Lehet hivatkozni a szűkös költségvetésre, meg a látogatói érdektelenségre, de egyik mentség rosszabb, mint a másik. Ez így gáz!
A reakciókból úgy érzem, mintha egyedül én lennék, aki támogatja a piac mellett bevezetett új parkolási rendet. A véleményemet továbbra is fenntartom: a felújított parkolóban kialakított szisztéma jó volt. Ezért nem értem, miért kellett pár hét alatt feladni és meghátrálni.
Ballagok reggel a belvárosból az állomás felé, miközben legalább négy szolnoki középiskola mellett megyek el. Csapatostól jönnek szembe, vagy félreeső zugokban ácsorognak diákok. Száll a cigarettafüst, parázslik a dohány. Többségük nincs tizennyolc!
A piac parkolójának kiengedő sorompója előtt szombaton reggel az üzemeltető képviselőjével vitatkozva kijelenteni, hogy az ingyen parkolás az nekünk jár, ezért nem vagyunk hajlandóak fizetni, miközben pillanatok alatt tíz autó torlódik fel mögöttünk - az mi?
