A nyár végérvényesen kezdetét vette azzal, hogy sajnos véget ért az idei Tiszavirág Fesztivál. Ami az én szememben ismét olyan volt, hogy van miért várni a következő nyár elejét. A forgatagban hol sodródva, hol egy tányér fölül nézelődve, levontam magamnak néhány szubjektív tanulságot.
Visszagondolva arra a negyedszázaddal ezelőtti péntekre, Szolnokról nézve, és inkább az érettségire koncentrálva, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy miként jutottunk el Nagy Imréék újratemetéséig, az meg pláne nem, hogy milyen fordulat előtt áll az ország, és mi lesz június 16-a után.
Sokszor leírtam már, hogy abban a szolnoki középiskolában, ahol én érettségiztem, 1989. június 16-án az igazgató számára egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy az iskola...
A világ számtalan pontjára özönlenek a turisták, hogy magas helyekre másszanak fel, vagy éppen üvegaljú kilátókon ácsorogjanak. Szolnok központjában toronyházak állnak, amelyekkel a következő tíz évben valamit kezdeni kell. Eszement ötletem támadt.
Tudom, hogy négy nappal a Szolnokot ért legsúlyosabb légitámadás hetvenedik évfordulója és két nappal a Trianoni döntés 94. évfordulója után nehéz a világtörténelmet formáló D day-ről, azaz a normandiai partraszállás kezdetéről beszélni. Ám szerintem szükséges. Szolnokon is.
