Szerintem nincs értelme köntörfalazni, és mindenféle hasonlatokkal körülírni azt, ami meglátásom szerint védhetetlen, és kimagyarázhatatlan. Egyszerű adófizető polgár vagyok, akinek nem nagyon szokás elszámolni az elköltött adóforintjaival, tehát indokokat és mentségeket most sem nagyon várok. Sőt, hajlandó vagyok elismerni: egy rosszindulatú, kötekedő és okoskodó fráter vagyok, aki látszólag a partszélről kiabál. És mindösszesen annyi megértés szorult belé, hogy a véleményét nem az ünnepek alatt vagy közben, hanem utána kürtöli világgá.

De őszintén be kell vallanom: dühös vagyok. És már-már emelt hangon kell feltennem a kérdést: komolyan gondolják, hogy a város múzeuma és intézményei december közepétől január közepéig bezárhatnak? Miután már nyáron is volt egy hosszabb szünet. Miért? Mire föl?

A szűkös költségvetésre ugye senki nem akar komolyan hivatkozni? Mert gondolom, az intézmény dolgozói közül senkit sem bocsájtottak el az időszakos bezárás miatt. Tehát a béreket ugyanúgy fizetni kell, mint amikor nyitva az intézmény. Ráadásul egy olyan „cégnél”, ahol évi hat hét szabadságot kell kivenniük a dolgozóknak, hiszen zárva a munkahelyük.

Avagy a munka folyik, azaz a dolgozók bejárnak a látogatók nélküli időszakokban is? Amiből viszont az is következhet, hogy a fűtéssel ugyancsak nem nagyon lehet spórolni. Ráadásul a raktárakat és a kiállítótereket, a bennük lévő értékek miatt valamennyire akkor is melegen kell tartani, ha senki nem teszi be oda a lábát. Maximum az irodáknál lehetett némi megtakarítást elérni, meg esetleg a villany és a telefon tekintetében, ha mégis mérsékelték a kötelező munkahelylátogatást. Szóval meglepődnék, ha kiderülne, az éves működési költséget 10-12%-kal lehet csökkenteni, ha már a látogatási idő ennyivel kevesebb az évben.

Nagyon elképednék akkor is, ha ez az egy hónapos téli vakáció azért köszöntött volna be a szolnoki múzeumban, mert a szakemberek úgy látják, ilyenkor úgysincs látogató, és igény a múzeum produkcióira. Ha ugyanis ez számokkal alátámasztható, akkor komoly gondok lehetnek az évközi látogatottsággal és a látogatók összetételével is. Amiből pedig azt a következtetést is levonhatnánk – mondom, csak akkor, ha valaki a téli érdektelenségre hivatkozna -, hogy a múzeum egészével van a baj.

Két példából nem lehet általánosítani, de azért leírom őket. Az egyik: A lányomék a téli szünet előtti utolsó napok valamelyikén, az egyik órán múzeumba akartak volna menni, hiszen abban az időben már érdemi tanulás úgysincs. De nem tehették. És lehet, hogy ez a kósza ötlet, nemcsak az ő tanáruk fejében fordult meg december 17-e után. A másik: December 30-án a Galéria előtt körülbelül 20-25 fős, turistáknak kinéző, értetlenkedő csoportba botlottam. Mivel Szolnokon jó a termálvíz, illetve kisebb és megfizethető szállodák is vannak, gondolták, itt töltik a szilveszter környékét. És még az is az eszükbe jutott, hogy ha már Szolnokon járnak, megnézik a város kulturális értékeit. Lehet, hogy ebben az egy hónapban nem ők voltak az egyedüliek, akiknek mindez csak kívülről sikerült.

Tudom, hogy egy múzeum nemcsak a látogatók fogadásáról, hanem a gyűjtemények kezeléséről, feldolgozásáról, az ezekhez kapcsolódó tudományos munkáról és publikálásról is szól. Elismerem, hogy egy ilyen intézményt költséges fenntartani, és nehéz rentábilis kiállítást rendezni. De hasonlót, a nagyközönség számára láthatatlan munka tekintetében a rendőrségtől kezdve az önkormányzaton át, a könyvtárig, a kórházig és a szemétszállításig nagyon sok mindenről el lehetne mondani. Ám ezek mégsem zárnak be télen is és nyáron is majdnem egy-egy hónapra. Azt hiszem, elsősorban azért, mert a pénzügyi mutatóknál és a kényelemnél van egy sokkal fontosabb szempont. Az a kvázi társadalmi szerződés, ami az adófizetők és az adót felhasználók között általában létezik. Azaz, ha ti több mint százmilliót költötök ránk, akkor mi igyekszünk egész évben azt tenni, amit egyébként a pénz átvételekor ígértünk.