A szolnoki Kápolna utcában soha sem ültem még dugóban. Múlt pénteken délelőtt a Pozsonyi és az Ady Endre út kereszteződésén azonban csak sokadikra lehetett átjutni. A rövidke utcában pedig úgy ácsorogtunk, mintha Pesten lennénk csúcsforgalom idején. Az utcahossz miatt persze gyorsan kiderült, hogy a fennakadást egy szabálytalanul megállt autó okozza, amelynek tulajdonosa úgy gondolta, ha nincs üres parkoló a járda mentén, akkor neki jogában áll a haladásra szolgáló sávban hagyni az autóját. Csak egy-két kocsi tudott olykor elslisszolni mellette, amíg a lámpa megfogta a szemből érkezőket.

Az előttem araszoló ezüstszínű Mercedesről kiderült, hogy a rendőrautó. A szabálytalanul várakozó mellé érve, amihez épp akkor ért a tulajdonosa, meg is állt, villogott kicsit, a lehúzott ablakon szóltak ki a bent ülők, majd, mint aki jól végezte a dolgát, továbbhaladt. És miközben engem meg talán a többi araszolót megütött a guta, a szabálytalanul megálló levonhatta a következtetést: nem csinált semmi rosszat, hiszen a rendőröket se nagyon zavarta. Azaz mit fog csinálni legközelebb?

Nem hoznám szóba ezt az egészet, ha egyedi eset lenne. Fél órával később a színháznál gyalogoltam, mindenütt autó állt, hiszen ha nem kell fizetni a parkolásért, akkor van miből benzinre költeni. Nem is lehet megállni azon a környéken se. Ezt tapasztalhatta az az autós is, aki a Tisza szállóhoz érkezett vízért. Milyen megoldás született? Igen, a sétányig hajtott az autójával, mert úgy is értelmezhetjük a behajtani tilos tábla alatti kiegészítőt, hogy célforgalom az is, ha vízért megyünk. Ne is boncolgassuk, hogy a várost figyelő, rengeteg pénzért felszerelt kameráknak mi az értelmük!

Negyedórával később már a Sóház utcán tartottam a Szapáry felé. Azon már jó ideje nem akadok fenn – mert megszoktam -, hogy a Tiszai hajósok terének az elején, a forgalom elől elzárt területen, meg kvázi a járda folytatásán, sőt olykor már-már a kereszteződésben is mindig állnak autók. Zavartalanul. Nézem őket, és a Taxi című francia film autófeltörős jelenete ugrik be, amiben a vagány csávó kiáll az utca közepére és teli torokból szidja a zsernyákokat, miközben minden környékbeli autó velük van tele, csak éppen más dolguk van. Az itt parkoló autók tulajdonosai – ha csak képletesen is – ugyanígy kiállnak a város közepére, és cifrákat mondanak a rendőreinkre. Joggal, hisz semmit sem tesznek ellenük.

Szóval ezen átléptem, de amikor a Szapáryn, az új óvoda előtt nem sokkal két teherautó a kerékpárúton és a járdán rakodott – mert máshol nem lehetett, hiszen dugig volt minden parkoló -, miközben a parkoló autók mellett, a közlekedő sávban valaki nyugodtan várakozott, már csak röhögni tudtam kínomban. Szolnokon nemcsak ingyen lehet parkolni, de bárhol és bármikor is. A táblák, a KRESZ alapvető szabályai, az aszfaltra felfestett csíkok már semmit sem jelentenek. Meg lehet állni a Baross utcán, mert éppen egy boltba vagy valamelyik ismerőshöz kell beugrani. Fel lehet állni a Hild térre, a díszkőre, a Sütő utca elején a „kvázi zebrára”, és sorolhatnám. De minek?

Tudomásul kell venni, hogy a szolnoki közlekedési morál kezd visszacsúszni a kilencvenes évek „kivagyi” színvonalára. Amikor sokan azt gondolták, hogy a nyugati roncsokkal valamiféle előjogokat vagy kivételezést is vásároltak maguknak. Igaz, a moszkvai és a kijevi „elsőbbség erőből” szintet azért nem értük el, mert talán még időben magához tért a rendőrség. Úgy tűnik, ez elmúlt évtizedek eredményei kezdenek most elillanni. Szerintem. Mert nincs kétségem afelől, hogy a helyi rendőrség éves beszámolója hatalmas eredményekről és sikerekről fog beszámolni, amire majd mindenki bólogat, mint pártkongresszuson a küldöttek, hisz Pelikán is meg tudta beszélni Dániel Zolival a Duna parton, hogy „milyen nálatok a hangulat”.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy egy ország közlekedési morálja nagyon jó lenyomata annak szellemi, kulturális, erkölcsi állapotának. Hát, ha a szolnoki megállási, várakozási és parkolási szokások alapján ítél meg most valaki bennünket, akkor már csak az önmagunkat becsapó hangulatjelentésekben bízhatunk.

(Ezt a cikket azért nem a tilosban parkoló autók fényképei illusztrálják, mert a jog védi a tulajdonosaikat a hülyeségük nyilvánosságra kerülésétől. – Jobb ötlet híján, Szolnok utcáin fotózott régi autókat szerkesztettem a cikkbe, hogy legyen benne valami jó is.)