Az Eső legutóbbi, őszi száma után Jenei Gyula, a lapot életben tartó szerkesztő feltette nekem a kérdést, hogy mikor fogok rosszat írni a megye és a város irodalmi folyóiratáról. Hát, töredelmesen be kell vallanom, hogy ez a pillanat sem most jön el.
Ezen a hétvégén még megnézhetik a Damjanich Múzeum Tárgy-Eset című időszaki kiállítását, ami az intézmény létrehozásának 80. évfordulója előtt, az elmúlt évek legérdekesebb gyarapodásaival és restaurálásaival tiszteleg. Beszámoló katalógus vagy betekintés a raktárba.
Vasárnap ritkán posztolok, de most nyomós okom van rá. Pláne annak fényében, hogy különös vonzalmat érzek a magyar filmek iránt, szeretem őket mielőbb megnézni. Éppen ezért érzem kötelességemnek, hogy szóljak: a Swing című film egy nagy átverés. Ne dőljenek be a reklámnak!
Valljuk be, minket, férfiakat mindig izgat, hogy miről diskurálhatnak a hölgyek, amikor úgy igazán egymás között vannak, magukat adhatják, mert nem kell egyetlen pasas közelsége miatt sem a nőt játszaniuk. Ilyen helyzetbe csöppenünk a Szín-Mű-Hely édes-bús komédiájában.
Ha néha kételkednének abban, hogy szolnokinak lenni jó, vagy van mire büszkének lenni a városban, akkor keressék fel a Damjanich Múzeumban végre megújult Szolnoki Képtárat, engedjenek a színek csábításának, és élvezzék azt a gazdagságot, amit a Művésztelepünk teremt.
