Kiborultunk, amikor messziről nyakunkba engedték a ciánt. Azóta minden évben megfogadjuk, hogy óvjuk a Tiszát. Hát, az árvíz hozadéka nem ezt mutatja. Mert az ártéri fákon felakadó szemét nem messziről meg távolról jön! Nem! Ez mind Kisköre alatt a folyóba került mocsok. Ha más szennyezi, az fáj. Ha, mi, akkor az a kultúránk része?
Azt tanultam, hogy a kék, négyzet KRESZ-táblák a tájékoztatást szolgálják. A Baross és az Ostor út sarkán, a tartóoszlop alján lévő ezt biztosan nem teszi. Mert az nem infó, hogy benzinkút. A hol, merre kérdésre is válaszolni kellene. Bár, vasárnap reggelre általában megfordul a tábla, mivel túl alacsonyan van. Tehát tájékoztatni nem tájékoztat, csak összezavar. Ami zavar.
Ne találgassanak! Ha a vasútállomás felé járnak, az épület művelődési ház felőli végénél nézzenek fel! A hiányos álmennyezetben helyet talált a Természet. Szolnok egykor híres volt a molnárfecske telepeiről. Íme egy újabb kolónia, amit mutogathatunk. A végig hiányos lámpasort meg valahogy kitakarjuk.
Az előttünk álló bő esztendő nem lesz könnyű lányregénye a közéletünknek. Pártállástól függetlenül mégis ki kellene tűzni valami minimumot, legalább itt Szolnokon. Mondjuk azt, hogy a politikai üzeneteinkkel nem rondítunk tele minden vízszintes felületet, és nem változtatunk minden közterületet a pártharcok csataterévé.
Ha valakit érdekelne, akkor a Tiszaliget bejáratánál, az Olajbányász parknak keresztelt kis területen álló szobor talapzatán a tábla azt hirdette, hogy Szabó László (1986) alkotásáról van szó, amit 2008-ban több cég támogatásával helyeztek át ide. Hogy az a tábla kinek volt útjában? Vagy kinek kellett? Avagy, ha rongálás miatt vitték el, ki tett benne kárt?
