A felvétel előterében látható apró parasztház miatt akadt meg a szemem ezen az 1911 júliusában postára adott szolnoki képeslapon. Aztán jobban megnézve rá kellett jönnöm, hogy különlegességét nem az adja, ami látható rajta, hanem ami éppen hiányzik. Egy újabb olyan képeslap, amiről ? igaz, csak részben - hiányzik a Tisza-híd.
A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.
Szolnoknak nem sikerült Lajos szívébe lopnia magát, akinek valamilyen oknál fogva 28 napot kellett városunkban töltenie. Ám már a hatodik napon megállapította a szolnokiakról, hogy hidegek és fagyosak. A Csontos Milka úrleánynak választott képeslapon sem a legjobb arcát mutathatja a város.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy több évtizedes szolnoki emlékekkel rendelkezőnek vagy a város régi épületei iránt érdeklődőnek kell lennie annak, aki elsőre felismeri ezt a valamikor az előző századfordulón épült, klasszicizáló palotát. Amelynek eredeti homlokzata Róth Dezső festett képeslapján maradt ránk 1916-ból, talán nem mindenki örömére.
Nagyjából ilyen kép fogadhatta azt, aki az előző századfordulón, a Tisza-hídon keresztül - ami akkor a város egyik határát is jelentette - megérkezett Szolnokra. A mából nézve talán nem túl fényes a megörökített küllem, ám ne legyünk kishitűek: a korabeli belvárosunk képe és infrastruktúrája miatt egyáltalán nem kellett szégyenkezni a Monarchia többi városával összehasonlítva.
