A Köztéri veszteséglista című cikkben szerepelt 9 éve Bokros László 1975-ben készült sgrafittoja, aminek sorsa a néhai Domus bezárása miatt volt bizonytalan. Az épület tavaly év végén élelmiszer áruházként újra kinyitott, így a város 900 éves évfordulójára emlékező alkotás ismét látható.
Nehogy valakinek egészbe jusson, hogy le kellene bontani csak azért, mert Szolnok utolsó munkásmozgalmi témájú köztéri alkotása! Elhelyezkedése miatt viszonylag kevés szolnoki találkozik vele, aki pedig idegenként látja a Turisztikai központ "főterén", az sok minden másra is asszociálhat.
Harminc éve állították fel a szolnoki színház sarkán, a Táncsics utca elején Pogány Gábor Benő szobrászművész Szigligeti Ede-szobrát. Nagyjából hat évvel azután, hogy a művésztől a város megrendelte az alkotást, ami eredetileg nem közterületen, hanem az épület aulájában állt volna.
Két évtizede született döntés a szolnoki Repülős emlékmű felállításáról. A szandaszőlősi nagykanyarban, a több mint nyolcvan éves repülőtérhez bevezető út torkolatánál, 36 művész 46 terve közül végül Szanyi Péter munkáját állították fel. Közadakozásból és a város támogatásával.
Takács Vendel mindössze 55 éves volt, amikor egy januári, hétfő reggelen a Kőtelekről Szolnokra tartó busz kormánya mögött rosszul lett. Utolsó erejével megállította a járművet, megmentve ezzel hatvan ember életét. A szolnoki buszpályaudvar 7-es kocsiállásánál emléktábla őrzi nevét.
