Jó színészek remekül játszanak egy izgalmas, szépen fotografált, jól megírt magyar filmben. A rendező sem hazudtolja meg magát, olykor kikacsint a XIX. századból. Nem kurzusfilm, nem történelmi dráma, hanem olyan mozi, ami miközben büszkeséggel tölt el, szórakoztat is. Kincsem a Tiszában.
A fotóművész és a műkedvelő fotós között éppen csak egy pillanat a különbség. Amit az előbbi észrevesz, és azonnal úgy örökíti meg, hogy az a felvételén aztán hosszú történetté válik. Akinek több ilyen történetté váló pillanata van, annak érdemes kiállítást rendezni, és a képeit nézegetni.
Jóval több a mondanivaló a Kőszívű ember fiai színpadi adaptációjának, mint amennyi idő a szolnoki előadás rendelkezésére áll. Ezért kár, hogy sok fontos pillanat elhadart, miközben a forgószínpad úgy zakatol, mintha egy teherautó platóján utaznánk. Szerencsére remek alakításokkal.
Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmjének premier előtti vetítésével a Tisza moziban is megkezdődött a 3. Magyar Filmhét. A Testről és lélekről szolnoki díszbemutatóját március 4-én rendezik, ahol a főszereplőnő mellett a rendezővel is találkozhatunk. Különös alkotás, kár lenne kihagyni.
Három apa-fiú kapcsolat, két férfi küzdelme egy nőért, dűlőben lévő telek, rajta lassan épülő ház és a vidéki Magyarország pitiánerségeivel. Ideális háttér egy kelet-európai westernhez. Az elsőfilmes Kostyál Márk Tisza moziban is futó Kojot című alkotásának csak a hosszával van bajom.
