Egy képzőművészeti album legalább annyi mindenre tud rácáfolni, mint amennyi gondolatot felébreszt. Azt hittem, ismerem Pogány Gábor Benő munkásságát. Rádöbbentem, milyen sok szobrához van személyes kötődésem. És belém nyílalt: kicsit igazságtalanok vagyunk a szobrászokkal.
Senki sem az, akinek látszik. Semmi sem azért történik, mint elsőre hisszük. Hatalmak és hatalmasságok játszadoznak a felelősségét felmérő, gondolkodó emberrel. Dürrenmatt 55 éve bemutatott, mégis nagyon mai drámája a Szigligeti színpadán. Kiugró színvonalú, nagyon jó előadás.
Mivel eddig nem olvastam Kondor Vilmos regényét, bennem az a Budapest Noir él, amit Gárdos Éva alkotott. És az nemcsak gyönyörűen fotografált, a haza színjátszás legjobbjait felvonultató mozi, hanem egy kifejezetten izgalmas és szórakoztató magyar film. A Tisza moziban is látható.
Talán van hírértéke, hogy a Szolnoki Galéria - az egykori zsinagóga - látogatható. Az viszont lehet szubjektív információ, hogy az év végéig egy rendkívül eklektikus, ugyanakkor kifejezetten gazdag és szórakoztató képzőművészeti kiállítás látható benne. Közel százhúsz alkotásból.
Köszönet az Aba-Novák munkatársainak, hogy ha egy estére is, de újra volt SZÍNHÁZ - így csupa nagybetűvel - Szolnokon. Őszintén: mindenki bánhatja, aki kihagyta a Csillagfényes estek sorozatban Bodó Viktor rendezésében és Keresztes Tamás parádés előadásában az Egy őrült naplóját.
