A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.
Van abban valami hátborzongató, amikor a harmadik szolnoki vasútállomás korábbannem látott beállításáért vásárolt képeslap szövege egy 101 évvel korábbi szerelmi vallomás, amit Szolnokról küldött egy férj a Mezőberényben rá váró feleségének. 1921. május 24-én délelőtt fél 10-kor.
A szolnoki Kossuth tér és a Táncsics utca sarkán álló társasház első vagy második emeleti erkélyéről készíthette ezt a felvételt Tulok Ferenc valamikor 1968 és 1972 tavasza között. A zászlókból ítélve május elseje környékén, az árnyékok alapján délelőtt 10-11 óra körül. Mindent megindokolok.
A mából nézve semmi különös nincs ezen a szolnoki mozaiklapon. A fekvő képek nagypéldányszámú anzikszokon is megjelentek önállóan. Meglepővé a kiadás időszaka, a "legvadabb" Rákosi-kor teszi. Az állóképen a szolnoki ferences templom látható, márpedig a rendet 1950-ben feloszlatták.
A mai Tisza parkot, a postázáskor a Felszabadulás teret, a fotó készítésekor pedig a Horthy Szabolcs teret mutatja ez a Rákosi-korban feladott, de a Horthy-korban készült képeslap, amit gyaníthatóan egy sorkatona küldött az önálló Szandaszőlősről Ózdra. Történelmünk egy lapon.
