A gödöllői művelődési ház előtt tűzszerészkutya szaglássza végig az autómat. Felnyitják a motorháztetőt, a csomagtartót, a kesztyűtartóba is bepillantanak. Mehetek. Át az első fémkereső kapun. Majd a regisztráció után, sárga nyakba akasztóval a következőn.
Mára mi maradt a nagyszerű építészeti alkotásokból, napjainkban milyen kézzelfogható bizonyítékok szemléltetik Szolnok történelmi jellegzetességeit? A különböző korszakokban milyen lehetett a vár és a város? Ezekre a kérdésekre keresi a választ sorozatában Dr. Kertész Róbert.
Gyerekkorom Szolnoka felidézhetetlen a régi autók nélkül. Ezek a mára jórészt eltűnt járgányok épp úgy hozzátartoztak a városképhez, mint az egykori szobrok, hirdetőtáblák, vagy éppen az emberek ruhái. Szocialista teherautók jutottak eszembe.
A Közgében egy faliújsággal kezdődött. Aztán a városban a Fyrkalappal, később a fővárosi Most-tal folytatódott. Kellett hozzá rengeteg nagyszerű ember, a rendszerváltás és egyfajta technikai forradalom. Húsz éve indult a SZO-FI, azaz a Szolnoki Fiatal. Személyes sajtótörténet.
A város jelképéről kapta a nevét, de nem akarom azt mondani, hogy ezért lett olyan a sorsa, amilyen. Ott áll a város közepén, mint egy szellemház, amit se működtetni, se lebontani nem éri meg. Hát akkor mi lesz vele? Megvárjuk, amíg összedől. Nem kellene!
