Bezárni, megszüntetni, lebontani mindig kellemetlenebb, mint megnyitni, megalapítani, felépíteni. Már csak azért is, mert előbbi esetekben magyarázkodni kell, az utóbbiaknál viszont ünnepelni lehet. Jut eszembe a szolnoki oktatási intézmények átszervezéséről.
Hány olyan esetet tudnak felsorolni, amikor egy politikus és a szolgálati autója került terítékre? Ugye! Nem mondhatjuk, hogy ez senkit nem érdekel. Érzékeny téma. A megelőző hadművelet, az őszinteség pedig célravezetőbb, mert nálunk mindig, minden kiderül.
A világ első közlekedési jelzőlámpáját 1868-ban helyezték üzembe. Magyarországon 1926-ban kezdett működni az első. Hogy Szolnokra mikor telepítettek először ilyet, nem tudom, szerintem legalább negyven éve. De hogy a működtetésük a mai napig gondot okoz, az biztos.
Nekem az a hobbim, hogy csinálom ezt a blogot. Akit zavar, az nem olvassa, nem vesz róla tudomást, akit meg érdekel, időnként rákattint. Talán nem bosszantok senkit. De ugyanezt nem tudom elmondani arról a hobbi motorossal, aki a Baross utcán egykerekezik.
Mit ér a szabad sajtó, ha egyre kevesebben olvassák? Mit ér a sajtó szabadsága, ha a pénz beszél, a karaván pedig halad? Lehet-e ott valódi szabadság és igazi demokrácia, ahol egyre többen virtuális valóságban élnek, és mind kevesebbet tudnak az őket körülvevő valódi világról?
