Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.
Az eset hétköznapi. A belvárosi utcában lévő kapunk elé leparkolt egy autó. Se ki, se be. Szerencsére időben érkezem, még látom a sofőrt. Intek neki. Elhúzza a száját, majd meglehetősen kényelmesen ballag vissza az autójához.
A West Balkánban történtek kapcsán felvetődött, jogszabályban kellene korlátozni, hogy a 16 éven aluliak este 10 után ne tartózkodhassanak szórakozóhelyeken. Azt hiszem, a Szolnok belvárosában élők ezt örömmel támogatnák. Igaz, megelégednének a meglévő előírások betartatásával is.
Vásári forgatagnak tűnt a Tiszavirág-híd a hétvégén, plusz fotóverseny helyszínének. Rengetegen mentek megnézni, megörökíteni Szolnok leendő jelképét. Én már használtam is. Kocsi helyett gyalog mentünk a Ligetbe úszni.
Parkolni nem nehéz - szerintem. Jó, lehet, hogy fizetni kell érte, és nem mindig ott tudunk megállni, ahol a legjobb lenne. Meg iszonyatosan kényelmesek is vagyunk. Ja! És néhányan pofátlanok és önzők, a rendőrök meg vakok vagy elnézők.
