[Fotytatjuk...]
Szolnoki mesék
Hárman az irodában (3./94 rész)
2014. szeptember 07.
- Bemegyek a főnökhöz - szólt Magdaléna a haját igazgatva az iroda sarkában lévő tükör előtt. Márti nem vette le szemét a monitorról, ujjai sebesen táncoltak a klaviatúrán. Magdaléna azonban fél perc múlva fehér arccal lépett ki a két irodát összekötő ajtón. Nekidőlt a párnázott borításnak, majd sietősen újra a tükörhöz lépett. Remegő kézzel matatott az üvegpolcon.
- Megölted a főnököt - szólalt meg halkan.
Márti lassan emelte kolléganőjére a tekintetét. Hirtelen kirúgta maga alól a székét. A tükörhöz rohant. Felkapott egy barna fiolát.
- Basszus, ez nem a vitamin!
Visszafojtott lélegzettel, egyre kerekedő szemekkel néztek egymásra a bíróság második emeleti irodájában.
- Azt fogják hinni, te voltál, mert tudott a stiklidről - sziszegte Márti a másik nő szemébe nézve.
- Nem igaz… Te honnan tudod?
Márti közelebb hajolt kolléganőjéhez.
- Amikor Angéla pár hete kitalálta, hogy rendezzük át az irodát, az asztalomra került egy kék dosszié, amin nem volt felirat.
Jelentőségteljesen elhallgatott.
- Te szemét… - sziszegte Magdaléna, de nem nézett kolléganőjére, mert a tükörben vizsgálta az emelkedő vérnyomásától kipirosodó arcát. - Zárjuk be a főnök folyosói ajtaját! - Szólalt meg rémülten, és az ajtó melletti, falra szerelt kis kulcsos szekrénykéhez lépett. - De hol a kulcs?
Megdermedtek.
Csinos, fiatal nő lépett be az ajtón. Kolléganőire ügyet sem vetve, lendületesen a fogashoz ment, hanyagul rádobta a kabátját. Ugyanebben a pillanatban kulcs csörrent a fogas alatt, a parkettán. A három nő előbb a kulcsra, majd egymásra nézett. Márti berohant a főnök szobájába. Kihallatszott, ahogy rángatja annak másik ajtaját.
- Megint az irodában csináltátok? - nézett Magdaléna Angélára. - Ki fog derülni, ha kikérdeznek.
- Ki kérdezné? Egyébként is éppen szakítottunk - súgta Angéla, miközben fél szemmel a másik szobában matató kolléganőjét figyelte, aki egy pillanat múlva izgatottan jött vissza hozzájuk.
Az egyik íróasztal sarkán megcsörrent a telefon. A három nő jéggé válva nézett egymásra. Magdaléna hallhatóan nyelt egyet, majd remegő kézzel emelte füléhez a kagylót.
- Nincs itt - válaszolt a telefonból hallatszó kérdésre. - Már nincs itt. A bíró úr már nincs az irodájában. Nem tudjuk, mikor ment el. Viszonthallásra.
- Ott ül az asztalánál - szólt értetlenkedve Angéla.
- Holtan - suttogta Márti.
Angéla óriási szemei még nagyobbra nyíltak.
- Mert megmérgezted - vágta rá Magdaléna Mártihoz fordulva.
- A tartozás miatt? - kiáltott Angéla, de azonnal a szája elé csapta kezét, mint aki megbánta, hogy megszólalt.
- Te tartoztál a főnöknek? - kérdezte döbbenten Magdaléna.
- Ez te honnan tudod? - szegezte ideges tekintetét Márti Angélára
- Dugta az öreg, mindent tud - folytatta az előző kérdésből maradt szusszal Magdaléna.
Megállta a levegő a megyei bíróság udvarra néző szobájában. Odakinn sötétedett. A három nő kővé dermedve állt a főnök félig nyitott ajtaja előtt. A szemekben gyűltek a könnyek. Angéla hirtelen székére vetette magát, felzokogott.
- Szakítani akartam, de nem lehetett. Két hete kiderült, hogy halálos beteg. Senkinek sem volt szabad elmondanom. Délben, amikor eljöttem tőle, a kedvenc bögréjébe kevertem be a fájdalomcsillapítóját.
- Az asztalán egy kis kávéscsésze áll - vágott közbe Márti. - Nem bögre, és nem az a pohár, amibe ebéd előtt bevittem neki a vitamint. Angéla! Mikor mentél el tőle?
- Ez nem fontos - vágott közbe Magdaléna. - Egy bírót megöltek a bíróságon. Ki fognak bennünket kérdezni, és minden kiderül. Angélám, mit fog szólni a férjecskéd, ha megtudja, hogy ez a vén kecske nálad nyalogatta a sót?
- Az legalább nem bűncselekmény, mint az a pár százezer forint, ami évekig hiányzott a kasszából - kiáltott Márti.
- Ami csak egy fokkal tisztességtelenebb, mint az öreg zsebéből fedezni a fiacskád játékszenvedélyét - szipogta Angéla.
Csend telepedett az irodára.
- Mindhármunknak van oka örülni, hogy elment. De az lenne a legjobb, ha senki nem kérdezne bennünket, hogy miért. Angéla! Te tökéletesen tudtad utánozni az aláírását. Ismerted a betegségét.
- És?
- A szobája a belső udvarra néz, ahol csak a galambok járnak. Amíg Mártival kisegítjük az ablakon, te megírsz egy búcsúlevelet. Holnap pedig úgy jövünk dolgozni, mintha egy normális munkanapra érkeznénk.
MEGOSZTÁS:
Album
BÚÉK Szolnokról 1901-ből
Ennek a képeslapnak a postára adási dátuma elárulja, hogy Szigeti Henrik honnan készíthette ezt a fotót a múlt század elején. A hátlapja pedig arról árulkodik, hogy miért nem tölti ki a fotó az egész elülső oldalt. Miként az is információ: miért halászbárkákkal kívánt valaki boldog újévet 1901-ben.
AKB
Polgi pillanatok
Két hónappal az új polgármester beiktatása után, Szolnok honlapján, a Városunkról link alatt az előző polgármester mosolyog. Van is oka rá. Ha másért nem, hát azért, hogy ilyen módon is megmutathatja, a június 9-ei voksolás ellenére ki az "úr" a városházán. Így az is érthető, hogy a Karácsonyi falu megnyitásáról vagy a légierő zenekarának koncertjéről miért "polgipillanatok" megjelöléssel posztol(nak helyette). Ha a fejedre szxxxxx-nak, akkor meg is érdemled. Ja, nem! Pontosítok: érdemeljük. Mert ez minden szolnokinak üzenet.
SzoborPark
A szolnokivá lett Hild emlékére
Hild Viktor 47 évesen lett szolnoki az előző századfordulón, ám a rákövetkező bő negyedszázadban máig meghatározó személyisége lett a városnak. Emléktáblája egykori szolnoki otthonának falán található, az Arany János utca 19. szám alatt.