[Fotytatjuk...]
Szolnoki mesék
Sütő utca színház (53./90 rész)
2019. február 24.
A csillogósra suvickolt, vadonatúj, fekete Mercedes bálna a Sütő és a Mészáros Lőrinc út találkozásánál, azon a furcsa kis téren parkolt le, ahol nagyon könnyű úgy megállni, hogy mindenkinek is, de legalább az arra közlekedőknek kellemetlen legyen. A téllel küzdő Nap viszont kellemesen csiklandozott. A Madách és a Mészáros közötti sikátoron keresztül, gyalog tartottam a Szapáry felé.
- Bunkó paraszt! - Buggyant fel bennem, amikor úgy találkoztunk, hogy ismeretlenek maradtunk egymásnak.
- Az irigység - vágott vissza azonnal a másik énem, belső vitát kirobbantva.
- Irigy ám a nyavalya. Nem is tudom, mennyi pénzemnek kellene lenni ahhoz, hogy a világ bejárása, minden pénznyelő, hülye ötletem megvalósítása után egyáltalán felmerüljön bennem egy ilyen státuszszimbólumra költeni.
- Lehet, hogy a bálna gazdája már túl van mindezen.
- De én mégsem üzenném a parkolásommal, hogy mindenki le van szarva, mert egy bálnával ezt is megtehetem - kezdett izzani egyik felemben az amatőr igazságosztó, a megmondó ember, a mindig, mindent jobban tudó. És amikor láttam, hogy nyílik a vezető felőli ajtó, már kezdtem nyelvemre tolni a hangosan kimondható cifra szavakat.
Ajaj! Be fogok neki szólni. Mármint annak, aki éppen kiszállt a hatalmas bálna belsejéből, akit az imént magamban már leparasztoztam, akit ismeretlenül is gyűlöltem. És lassítottam a lépteimet.
- Ha nincs szerencséd, egy kétajtós szekrénnyel vagy mindjárt néggyel találod szemben magad - próbált visszatartani a hirtelen józanabbnak tűnő felem. - Ha mázlid van, csak visszaszól, viszont ha nincs, még át is alakítja az arcodat. Mit zavar téged, hogy hol parkol? Gyalog vagy. Menjünk a dolgunkra, ne kötekedjünk!
És akkor a téllel küzdő Nap még jobban kibújt egy Szolnok fölött lebegő szürke felhő mögül, és mosolyt szórt a Mészáros és Sütő utcák találkozásához.
Olyan apró kis emberke kászálódott ki a bálna Merci belsejéből, hogy nem láthatott át a fényesre suvickolt kocsitető felett. Összemosolyogtak az imént még bennem vitatkozók.
- Érted már, miért van neki ekkora?
És a mosoly kintre költözött.
Az apró, gömbölyű figura a hatalmas Mercedes hátsó ajtajához lépett. Inkább bemászott, mintsem behajolt. Valamit matatott, majd kitolatott. Térdével becsapta az ajtót.
- Ilyen nincs.
- Van még kérdés?
A mosolyból majdnem hangos röhögés lett. Az apró emberke mindkét hóna alatt egy-egy fehér, kabátos kutyával indult meg a Sütő utcán a belváros irányába. Hátulról úgy tűnt, a két fehér szőrgombóctól szélesebb a magasságánál. Nem mondom, hogy szaladt, de szaporázta a lépteit. Talán sietett.
Vagy szégyenkezett.
- Ne engedjük el a sztorit! - Értettem egyet magammal.
Ragyogott a februári Nap. Árnyékok kezdtek nőni a Sütő utcában. A mérgesnek indult percek vidámabbra fordultak.
- A bálna kiköpött egy gömbölyű apróságot, akit ma azzal aláznak, hogy hóna alatt két kutyával grasszáljon - kuncogtunk magamban.
- Biztos, a plázacicája küldte pudlit sétáltatni, csak nem magyarázta el, azt hogyan kell.
- Vagy nem lehet letenni a földre az ebeket, mert utána nyolc láb koszolná össze a gyönyörű Mercedest.
- Legyél megértő! Látszott az arcán, hogy szégyelli a hóna alatt bambán bólogató két ölebet, vagy azt, hogy egyebet nem tehet.
Átmentem a másik oldalra, hogy továbbpöröghessen ez az utcán talált történet. Ami kicsit rosszul volt megírva, hisz kitalálhattam a következő jelenetet. Az apró emberke nem bringát akart venni a Sütő utcában. A szabóságnak sem volt esélye. És talán a tetováló szalonba se hozta volna magával a két ebet. A kutyakozmetikát kereste.
- Csak éppen nem találja - folyt az immár pikírt belső élcelődés.
- Minden bizonnyal azért, mert még soha sem járt ott. Vagy a kutyák az újak, vagy a plázacica, vagy most először mertek rábízni ilyes felelősségteljes feladatot.
- Bunkó vagy! Látod, hogy mennyire igyekszik.
Az apró kis emberke a hóna alatt a két fehér kutyával fel-alá sétált a Sütő utcában. Eleinte. Majd mérgesen járkált, miközben maga elé meredt. Végül már szaladt. Mert egyszerűen nem találta a kutyakozmetikát. Ami egyébként akkora betűkkel van kiírva, mint ő maga.
Végül feladta. És benyitott. A kozmetikába.
- Legalább nekik is lesz egy jó napjuk!
Ekkor már teljes volt bennem a harmónia. Felszabadultan röhögtem. És vártam az utolsó jelenetet.
A kozmetikus, aki gondolom, sok zagyvaságot átengedett már a fülei között, mint egy jó gyógypedagógus az utcára kísérte a hóna alatt két fehér kutyát szorongató, dühös kis emberkét. És lassan, nem kizárva, hogy talán a kutyák előbb értik meg, az emberkozmetikától kétajtónyira lévő kutyakozmetikához irányította hősünket. „Ott, ahol ki van írva. Ja, és sárga a lépcsője!” Mondta hangosan és tagoltan, mert érezhette, jobb biztosra menni, nagyon egyszerű információt kell közölni. Közben pedig nem sejtette, milyen parádés poénnal csapta le ennek a szép télvégi napnak az utcaszínházi előadását.
Taps. Az ilyen főszereplő megérdemli a csillogóra suvickolt, fekete, bálna Mercit.
Meghajlás. Nekem szép lett az a napom, holott a tavasz alulmaradt a téllel szemben.
Függöny. És mindenki ment a maga dolgára.
MEGOSZTÁS:
Album
Kép őrizte házak
Első ránézésre talán nehezen azonosítható, hogy mit örökíthetett meg az ismeretlen fotós, ám ha a felvétel bal és jobb széleire pillantanak, akkor beugrik: az ott a szolnoki 1-es posta, a másik pedig az SZTK. Így ez a fotó nem is készülhetett máshonnan, mint az épülő Vízügyi székházból. Az MNL Szolnoki Levéltárban őrzött eredeti képen lévő felirat szerint 1972-ben.
AKB
Sárga üvegek
Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.
SzoborPark
Centrum-sarok tűz tábla
Senkit sem szeretnék megbántani, de úgy érzem, a történelmi hűség kedvéért néhány gondolattal fontos kiegészíteni azt az emléktáblát, amit tisztelendő módon, április 11-én helyezett ki az Árkádra a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság.