Szolnoki mesék

Azzal kezdődött, hogy a Vörös Csillag mozi hátsó kapujánál, a Sütő utcában, Misit megrakták az MTH-sok. Azt mondták, azért, mert amikor jött kifelé, rácsapta a vasajtót a vezérükre. De ez nem igaz! Mindenki tudja, hogy Klári miatt kalapálták el, aki az MTH-sok bandavezérének is tetszik. Nem hagyhattuk szó nélkül, hogy egy gimist megraktak a szakmunkások.

Én vasárnap, a Ságváriban, a tánciskolában hallottam, hogy előző este mi történt a mozinál. Nem csípem Misit, mert egy kis mitugrász krapek, akinek minden balhéját elsimítja a fejes faterja, de az mégsem járja, hogy az MTH-sok megrakjanak egy gimist, csak azért, mert azt mondják, a közgés lányok az övék. Ennyi erővel minden vasárnap pofozkodhatnánk, amikor bejönnek a Ságváriba, és bunkó módon lekérik a gimis csajokat. Nem szeretem az erőszakot, de egyetértettem a többiekkel abban, hogy Misi pofonjaiért elégtételt kell vennünk, különben teljesen elszemtelenedik az MTH-s galeri.

Plusz kétezer méter gyorsat kaptunk büntetésből az edzés végén, mert mindenki Misike pofonjaival, meg a bosszúval volt elfoglalva. Amikor a gimiből mentünk át a Damiba, akkor mesélte, hogy a hétvégén csakúgy, mindenféle indok nélkül elagyabugyálták a szakmunkások. Azt mondta, ezért nem jött hétfőn délelőtt iskolába. Igaz, a délutáni edzésen már csak közelről látszott néhány folt meg csikarás a fején. Valaki az osztályban még azt mesélte, hogy pár fogát is kiverték, de ez nem volt igaz. Ő a legkisebb a csapatban, kettővel jár alattam a gimiben, nem volt kérdés, hogy velük tartok. Nem a balhé miatt. Önérzet is van a világon.

Nekem kedden, iskola után mesélte az egyik lány, akinek a Verseghybe jár a nővére, hogy mire készülnek az ottani fiúk. Azt is mondta, hogy miattam, mert szombaton Mihállyal voltam moziba. De ez nem igaz. Nem vele voltam, hanem a barátnőimmel, ő csak véletlenül pont mellénk vett jegyet az erkélyre. Na, jó, nem tiltakoztam, amikor megfogta a kezem, de más nem történt. Arról azonban tényleg nem tehetek, hogy amikor jöttünk kifelé, akkor is velünk volt. Géza meg mindent túlreagál. Csak azért, mert a testvérem szalagfeltűzőjén táncoltam vele. Ezért még nem kellene verekednie.

Az egyik gépiparis fiúval, akivel együtt jártunk általánosba, az Újvárosiba, szerdán üzentek, hogy péntek délután rendezzük le ezt az ügyet. Először nem is értettem, miről beszél. Aztán mondta, hogy a gimisek meg a vízilabdások nagyon berágtak, mert előző szombaton közülük vertünk meg valakit a mozi mögött. Mit tudom én, hogy ki volt az a gyerek. De Géza csaja körül legyeskedett. Vagyis nem úgy a csaja a Gézának, csak tetszik neki. És mi úgy vagyunk vele, hogy a közgés lányok a mieink, mert hozzánk nem járnak lányok. A gimikbe meg igen. Szóval válogassanak onnan. Géza szólt, hogy kapjuk el. Kapott pár pofont, nem sokat, mert elszaladt a gyáva nyúl.

Nem, nem tudtam, hogy mire készülnek. Így visszagondolva persze feltűnhetett volna, hogy csütörtökön milyen aktív volt minden fiú a tornaórákon. Erősítettek, futottak, mindenki bokszolni meg birkózni akart. Most, hogy kérdezi, tényleg, még a focit is leszavazták. Mit tehettem volna? Örültem, hogy végre nemcsak Albert Flórián, de egy kicsit Papp Laci is izgatja őket. Amúgy is el voltam foglalva az MHSZ-es adminisztrációval, elég volt néha kinéznem a szertárból, mindenki úgy dolgozott, mint a kisangyal. Meg is állapítottam, hogy a pedagógiai munkám meghozta a gyümölcsét.

Korán ért be a buszunk, a Kossuth téren, a szökőkútnál ácsorogtunk, amikor odajött hozzánk három MTH-s, hogy Gézáék üzenik, délután hatkor ott lesznek a Békás szökőkútnál, rendezzük le, ha valami bajunk van. Még azt is hozzátette valamelyik, hogy ha tele van a gatyánk, akkor ne jöjjünk, de akkor tudni fogják, hogy a gimiseknek csak a szája jár. Rohantuk be a suliba. Ebédnél a menzán már úgy számoltunk, hogy legalább száz-százhúszan leszünk a gimiből, így jóval többen, mint ők. A Dami előtt gyülekeztünk, mintha csak meccsre akartunk volna menni. A hideg kirázott, mert tényleg voltunk ott vagy százan.

A tárház rakodójánál vártuk be egymást. Kicsit féltünk, mert sok a vidéki, akik a szabad szombatos hétvégén még jobban rohannak haza segíteni. De így is összejött vagy negyven-ötven fiú. Aztán, amikor elindultunk a Komarov teremnél beértek bennünket a gépiparisok meg a másik ipari iskolából. Szóval a Tisza mozinál már olyan nyolcvanan lehettünk, úgyhogy ki is mentünk a Tisza-partra, nehogy feltűnjünk valamelyik fakabátnak.

Tavalyelőtt érettségiztem, Pesten járok egyetemre, de érthető okokból már csütörtökön hazajöttem. Ha úgy érek haza, mindig lemegyek edzésre a Damiba, mert hiányzik a labda és jó a társaság. Láttam, hogy valamit sugdolóznak az öcsémék, de nem érdekelt. Otthon is hiába kérdeztem, hogy mi van, de rám csapta az ajtót. Aztán pénteken délután a könyvtárban mesélte az egyik lány, hogy múlt szombaton megverték az öcsémet, és revánsra készülnek. Október 23-án. A hideg kivert. Tudtam, hogy az apám se sikálja el a hülyeségét, ha ezen a napon keveredik valamibe. Rohantam haza, de már nem volt otthon.

Mi értünk előbb a megbeszélt helyre, a Verseghy parkba, a Békás szökőkúthoz. Megálltunk a Dami felőli oldalán, és vártunk. Már kezdett sötétedni, amikor a Tisza szálló felől, a sétányon feltűntek az MTH-sok. Megálltak a szökőkút másik oldalán, voltak vagy hatvan-hetvenen. Egy darabig farkasszemet néztünk, aztán lassan megkerültük a szökőkutat, és ott állt egymással szemben a két csapat. Előttünk Misi, az MTH-sok előtt meg az a Géza. Ugyanolyan kis mitugrász gyerek az is. Ekkor ért oda Misi bátyja.

Egyszer csak odajött egy idősebb fiú, elkezdett kiabálni, hogy nektek elment a józan eszetek, mindjárt itt lesz a rendőrség, és mehettek a sittre, mert október 23-a van, ti meg itt balhéztok. Ez nekem addig nem is jutott eszembe. De akkor bevillant, hogy apám meg anyám is elmondta reggel, aznap ne csavarogjak az utcán, inkább siessek haza. Minden olyan gyorsan történt, hogy gondolkodni se volt időnk. Az az idősebb fiú odalépett Gézához, lekevert neki két, emberes pofont, majd a felröhögő megvert gyereknek is, akinek aztán elkapta a gallérját, és elrángatta a színház felé. Mi álltunk ott döbbenten még pár pillanatig, aztán mintha okafogyottá vált volna a dolog, szétszéledtünk. Én hazamentem, anyám meg is dicsért, hogy egyszer péntek este időben otthon vagyok.

Október 23-án öt óra körül kaptunk jelentést társadalmi kapcsolatoktól, hogy két helyen is fiatal fiúk gyülekeznek Szolnokon. Akkor már készültségben voltunk az októberi sajnálatos események évfordulója miatt. Kevesen voltak bent, mert akit lehetett felvezényeltek a fővárosba. Egy járőrpárt tudtunk kiküldeni, akik nem sokkal hat óra után jöttek vissza. Se a Hősök terén, a szovjet emlékműnél, se a Kossuth téren, a Felszabadulási emlékműnél, se a színháznál, a Lenin-szobornál nem találtak senkit. Annyit mondtak, hogy a Damjanich uszoda felől volt kicsit nagyobb a mozgás, de péntek este lévén, ezt nem tartották feltűnőnek. Tehát a magunk részéről nem látjuk bizonyítottnak, hogy bármi történ volna ezen az október 23-án, Szolnokon.